Van
néhány nagyképű író, aki büszkén hirdeti, hogy írói blokk bizony nem létezik,
és akinél ez megtörténik, az nem is író.
Szerintem
ilyet kijelenteni bunkóság. Különben is: amibe még nem kerültél bele, nincs rá
garancia, hogy később sem fogsz. Az, hogy nekik még nem volt, nem egyenes érv
arra nézve, hogy mondjuk Te megérdemled-e, hogy írónak nevezhesd magad, csak
mert Neked már volt.
Azt
mondanám erre: a legjobbakkal is megesik. Úgy gondolom, hogy aki veri a mellét,
csak mert neki nem volt, még nem ok a dicsőségre, és nem is ez dönti el, hogy
ki az igazi író, vagy ki nem.
Persze
a túl gyakori, vagy éppen túl hosszú kényszeres kreatív szabadságon is lehet
enyhíteni mindenféle kreatív gyakorlattal (nem csak írásra gondolok, például a
rajz is nagyon meg tudja nyitni az agyat), de ez is csak olyan, mint a
gyógyszer a betegségre: nem az igazi gyógyulás, csak valami, ami hozzásegít. Az
igazi gyógyulást másban kell keresni.
De
vegyük sorba: Mi
az, ami a leggyakrabban írói blokkot okoz?
1.
Lelki trauma.
Verheti
bárki a mellét, hogy neki még nem volt írói blokkja, de amikor valami olyasmi
történik a magánéletedben, ami lelkileg a padlóra küld, akkor kreatív
gyakorlatok ide vagy oda, Neked bizony időre van szükséged
elsősorban. Ha túl nagy a trauma, akkor egy pszichológusra (vagy egy
pszichológus-alkat barátra) is, mielőtt beleőrülsz a bajodba.
Legyen
egy egyszerű szakítás, vagy az, hogy éppen romokba dől körülötted minden: amikor
baj van – főleg ha nagy a baj – nem a történet lesz az első, ami reggel az
eszedbe fog jutni. Ilyenkor próbáld meg megoldani a problémát, és inkább ne is
foglalkozz a történettel, mert csak még tovább fogod stresszelni magad azzal,
hogy még ezt sem tudod megcsinálni rendesen. Majd ha elvonultak a viharfelhők,
akkor írj Te is – kellemes érzés lesz úgy visszatalálni az írásodhoz, hogy
legalább ez a régi maradt. :)
2.
Unalom.
Persze
ez már kiküszöbölhető valamelyest, mert rajtad múlik, milyen történetet írsz,
és hogy azt mennyire érdekes vagy unalmas írni, de figyelembe kell venni, hogy
nagyon hosszú idő után mindent meg lehet unni. Még a Nutellát is… Tehát ha az a
helyzet, hogy az agyad belefásult annak a bizonyos ötletnek az írásába, és
hiába dolgoztál alaposan, mégis összekuszálódtak a fejedben a történettel
kapcsolatos gondolatok, akkor kell egy kis szünet. Talán csak pár nap, talán
pár hét, vagy egy-két hónap. Én ilyen esetben azt szoktam mondani, hogy addig kell várni, amíg a történet személyesen jön vissza
hozzád. Amikor már magától bukkannak fel a fejedben az új ötletek, és
úgy érzed, hogy újra rendezetten látod az egészet, akkor bátran elkezdhetsz
újra foglalkozni vele, mert megadtátok egymásnak a kellő felfrissülési időt.
3.
Időhiány
Nem
a legjobb érv emiatt időszakosan abbahagyni az írást, de ha éppen olyan
életszituációban vagy, hogy hosszabb ideig este már ruhástul dőlsz be az ágyba…
akkor nem az írásod fog érdekelni, hanem az, hogy csukva legyen a szemed és
minél tovább, mielőtt megszólal az ébresztő. Habár ez nem kifejezetten egy írói
blokk, de valami mégiscsak blokkol az írásban, mert a szűkös napi huszonnégy
óra nem elég arra, hogy még írni is jusson időd. Szerencsés vagy, ha az ilyen
időszakokban is vannak ötleteid, ezeket mind írd fel, hogy amikor végre lesz
időd leülni és randizni egyet a történettel, akkor legyen mit mesélni neki. ;)
4.
Ötlethiány
Van
ilyen is. Nagyképűek szemében természetesen nincs, de akik reálisan nézik
belátják, hogy igenis van ilyen.
Na de honnan
szerezzek jó ötletet?
Szarkasztikusan
rávághatnám, hogy „az okos kis fejedből” (a nagyképűek rá is vágják), de ez nem
ilyen egyszerű. Az írók általában művészek, a művészek agya pedig sajnálatos
módon nem teljesítmény-centrikusan működik, tehát nem úgy húzza elő az
ötleteit, ahogy az egyszerű halandó a zokniját a fiókból.
Néha
a művész-agy túlprodukálja magát, és olyankor a szó legszorosabb értelmében
dőlnek a fejéből az ötletek – néha olyan intenzitással, hogy leírni, vagy
lejegyzetelni sem tudja, mert annyira erős az ötletfolyam. De ez nem állandó,
sőt, elég ritka, ami nem is gond, mert ha ez állandó lenne, akkor a művészeknek
egyszerűen nem lenne idejük
kidolgozni, amit korábban kitaláltak, és egyedül halnának meg egy sarokban a
rengeteg zseniális ötletükkel, és közben zokognának, hogy senkivel sem tudták
megosztani őket…
Szóval
még szerencse, hogy az ötlet folyam nem állandó.
Tehát
vannak „ötlettelen” időszakok is, amikor a korábban kigondolt ötletekkel
foglalkozik az író, kirészletezi és összedolgozza őket, majd addig-addig
formálgatja, amíg felveszi a végleges formáját. De mi történik, ha ez után nem
jön egy újabb ötlet-roham? Ugyanis nem törvényszerű, és ezek a rohamok nem is
kérésre vagy gombnyomásra jönnek, hanem… csak úgy. Amikor az agyadnak kedve
van, bekapcsol, és csepegtet Neked néhány fantasztikus ötletet, ha szerencséd
van, ez legalább valamennyire folyamatosan jön, de ha éppen nincs szerencséd,
akkor vársz.
Több
oka lehet, hogy ilyenkor miért nem jönnek az ötletek. Érdemes elgondolkodni az
előbb felsoroltakon: hogy nincs-e esetleg valami a magánéletedben, ami bánt
Téged, vagy esetleg nem fásultál-e bele egy kicsit az írásba. Ha nagyon nem
jönnek az ötletek, próbálkozz meg mindenféle kreatív gyakorlatokkal, vagy
szüneteltesd egy kicsit az írást. Szintén azt tudom javasolni, hogy ez esetben
addig várj, amíg a történet visszatér a fejedbe. A kényszerszünetben pedig
szórakozz: nézz meg pár érdekes filmet, menj el a barátaiddal valahová, esetleg
próbálj ki valami újat – a kreatív munkákban minden mellékes ismeret jól jöhet.
:)
Végezetül
pedig egy cikket szeretnék megosztani veletek. Lényegében ez a cikk is arról
szól, amiről ez, amit én írtam, csak teljesen más megközelítésből. Itt főleg a
kreativitást visszaszerző írásgyakorlatokról van szó. Nem állítom, hogy beválnak,
mert nem próbáltam, de ha van kedvetek valamelyikhez, akkor mindenképp megéri
foglalkozni vele. :)
Angolul
tudók előnyben, de biztos vagyok benne, hogy magyarul is lehet hasonló tippeket
találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése