Ez
az út a magánkiadókon keresztül történik.
Nem
mondom, hogy ez jobb, sőt… inkább azt mondom, hogy ez a kevésbé rögös, de
kevésbé dicsőséges út is egyben.
Miért mondom ezt?
Magánkiadó
által megjelentetni egy regényt, novelláskötetet, vagy akármilyen írást nem
nagy csoda, nem igényel nagy szakértelmet. Ezzel nem azt mondom, hogy a
magánkiadók csak „szart” adnak ki, de mi tagadás, került már ki onnan elég sok
trágya minőségű könyv is. (De nem védem a rendes kiadókat sem, ők is tudnak ám
furcsaságokat kiadni!)
De
vegyük sorba.
Miért jó (és rossz
is) egy magánkiadóval dolgozni?
1.
Állati sok fejfájást és időt megspórolsz magadnak ezáltal, a magánkiadó ugyanis
mindent elvállal – feltéve, hogy megfizeted.
Ugye
pénz beszél, kutya ugat, és itt is ez érvényesül. A munkadíjakat ki kell
fizetni, a nyomdai költséget ki kell fizetni, minden egyebet, amit igényelsz…
nos… ki kell fizetni. Sajnos kell hozzá egy alaptőke, mert hitelre semmit nem
csinálnak, de három-négyszázezer forintból olyan könyvet kapsz a kezedbe,
amilyet csak akarsz. Ha nincsenek hatalmas igényeid, valamivel kevesebbért is.
2.
Mindent Te szabsz meg. Olyan borító, papírméret, betűtípus, iniciálé,
sorelválasztó, illusztráció, kutyafüle kerül bele, rá, mellé, közé amilyet
csak meg tudsz álmodni (és fizetni). Grafikus vagyok, és sok más grafikust is
ismerek: mindnek van ízlése, de ha sok pénzt adnak neki, megcsinálja olyanra
is, amivel nem ért egyet, és inkább nem adja hozzá a nevét. Tehát, ha Te
csillámpónis sorelválasztót szeretnél… megkaphatod azt is. A grafikus
legfeljebb hülyének néz, de ha meglengetsz előtte egy nagyobbacska összeget, rögtön az a kérdés bukik elő belőle, hogy
milyen részletekre gondoltál a pónit illetően?
Tehát:
bármit. Igaz, ez már nem a háromszázezres árkategória, de ha megvan a kellő
anyagi háttered hozzá, nem kérdezősködnek sokat. Azt nem garantálják, hogy az
eredmény profi lesz, de… garantáltan olyan lesz, amilyet Te akarsz.
Persze
normálisan is hozzá lehet állni a dologhoz, és inkább megfogadni a szakemberek
tanácsát. Nincs kizárva a profi eredmény itt sem, de ésszel kell hozzáállni, és
mindenről ki kell kérdezni a szakember véleményét és elrágódni rajta.
(És
azt is fontos tudni, hogy nem csak egy magánkiadó van az országban, bőséggel
lehet válogatni közöttük. Amelyik nem tetszik, annak ne fizess egy fillért se,
hanem keress másikat.)
3.
Elsőkönyves íróként, akármilyen megalázónak is tartjuk ezt a fajta debütálást,
lehet, hogy megéri ezt az utat választani.
Ugyanis
egy magánkiadóban készült könyv is ugyanolyan hivatalos lesz amikor elkészül,
mint az, amelyiket a hagyományos kiadók adnak ki. Ez is ugyanúgy rendelkezni
fog ISBN-számmal (a könyv nemzetközi azonosító számával), mint bármelyik másik
kiadott könyv, album, DVD, stb. Tehát ha ez megjelenik, Te magad is ugyanúgy publikált
íróvá válsz, mint az, aki mondjuk tíz-húsz év küzdelem után bevágódott az egyik
kiadónál.
De
egy jó tanács: ha ezt megléped, nagyon érdemes olyan művel megtenned, ami
igazán megéri! Ne vigyetek akármilyen fiction-t a magánkiadóba, és adassátok ki
százezrekért csak mert öt olvasótok azt mondta, hogy „úúúúú, ebből könyv is
lehetne!”, mert lehet, hogy végül az az öt ember sem fogja megvenni. (Főleg,
hogy a kiadatási költséget a darabszámok között osztják el – szóval ha Te
kiadsz egy könyvet húsz példányszámban, könnyen lehet, hogy tízezer alatt nem
fog megállni az ára. Annyiért pedig senki nem vesz fanfiction-t.)
4.
Ténylegesen fel kell mérni rá az érdeklődést. Szakkönyveknél, tankönyveknél
könnyebb dolga van a szerzőknek, mert azok a kiadványok jobban fogynak, mint a
regények, úgyhogy ne őket vegyük alapul.
Sajnos
az sem megoldás, hogy „Tízen szeretnék megvenni, akkor kiadatok mondjuk húsz
példányt – maradjunk ennél a számnál –,
hogy legyen nekem is, meg későbbre is maradjon.” Ez egy nagyon buta hozzáállás.
Ezzel a nyomtatási költségeken spórolsz ugyan, mert nem ugyanannyi papírt,
festéket meg órabért kell kifizetned, de minden más ugyanannyi marad. A
grafikus ugyanúgy csinál hozzá borítót (hacsak éppen nincs neked valami házilag
készült borító, de gyakran azt is át kell dolgozni), a kiadványszerkesztő
ugyanúgy dolgozik, és mindenki más ugyanannyit foglalkozik vele, mintha ötezer
példány készülne belőle. Őket ki kell fizetned.
Azzal,
hogy alacsonyan tartod az elvárásaidat és a példányszámot csak azt éred el,
hogy száznyolcvanezer helyett mondjuk csak százhúszat kell kiperkálnod. Mindezt
húsz példányért.~ Hatezer forintos ár mellett egy fillért sem keresel rajta,
mert ez csak a kiadatás költségeit fedezi, és akkor még nem merült fel az
esetleges postaköltség ára.
Hacsak
nem vagy nagyon gazdag, ne csináld ezt.
Miért vállalnak el a
magánkiadók mindent?
Egyszerű:
nekik mindenhogyan pénz van belőle. Nekik nem a vásárló tetszését kell
elnyerni, hanem a szerzőét, de az ő szemszögükből nézve a szerző egyenlő a
vásárlóval, mivel mindent ő fizet. Őket nem érdekli, hogy utána a szerző el
tudja-e adni a könyvét, nekik akkor is pénz van belőle, ha a szerző később
megágyaz az ötszáz megmaradt példányon.
Bizony.
A könyveket először a szerzőnek „adják el”, pontosabban a szerző már a
magánkiadó költségeivel együtt kifizeti az összes könyv árát mindenestül, és
onnantól kedve azt kezd velük, amit akar.
Tegyük
fel, hogy ilyen módon Te kiadsz egy könyvet, és mondjuk a megrendelésed szerint
ötszáz példány készül el belőle. Odaadják neked, elkerül az a rengeteg könyv a lakásodba (vagy egy olyan helyre, ahol
tudod őket anélkül tárolni, hogy megrágnák az egerek), és Neked el kell őket
adnod.
Igen, Neked.
Azt,
hogy ezt hogyan viszed végbe, az rajtad múlik. Az egyszerűség kedvéért, most csak a regényekről beszéljünk:
-
Ismerősöknek kínálgatod, ingyenes helyeken hirdeted, hogy ne kerüljön pénzbe,
aztán reméled, hogy apránként majd elfogy az az ötszáz darab.
-
Hirdetgeted interneten, próbálsz rábeszélni pár közeli könyvesboltot, hogy
valahogy oldjátok már meg, hogy adják ott a könyved. Ez már jobb, de még így is
csak egy kis régióban jutnak hozzá az emberek. Ráadásul csak a saját
vállalkozású könyvesboltokban érdemes próbálkozni, mert az áruházláncként működő
könyvesboltok (Alexandra, Libri, Bookline, és a többi) nem foglalkoznak
ilyesmivel, mert nem is engedik nekik. Tehát ők automatikusan kiesnek, saját
vállalkozású könyvesboltok pedig már csak mutatóban vannak még itt-ott.
- Internet. Csinálsz neki egy oldalt, amin
megadod a könyv megrendelési elérhetőségeit, meg mindenféle kedvcsinálót hozzá,
és az interneten ott hirdetsz, ahol csak nem szégyelled.
-
Terjesztés. Ez már drága, de biztosabb lehetsz benne, hogy valaha megszabadulsz
attól az ötszáz példánytól, és nem kell elajándékoznod őket, hanem talán
visszajön az ára. Beszélsz egy terjesztő céggel, kitudod, hogy milyen
könyvesboltokkal van partnerkapcsolatuk (itt már kapcsolatba tudsz lépni az
áruházláncokkal), és rájuk bízod a szajrét, hogy minél több helyre juttassák
el. Ezzel már országszerte is ott lehet a könyved a könyvesboltokban.
-
Webshop-ok. Ennek a pontos procedúráját nem tudom, de valahogyan biztosan be
lehet juttatni egy könyvet a kínálatuk közé. Gondolom, ez sem ingyenes, az
ilyenekért általában százalékos részesedést szoktak kérni. De hozzá kell
tennem, gyenge, ronda írásokkal ők sem foglalkoznak.
A
könyved megjelenik a webshopokban. Reklámozva nem lesz, mert a magánkiadó
nemigen csinál reklámanyagot hozzá (hacsak nem fizetsz érte még valakinek), de
Te magad reklámozhatod, ahogy az erődből kitelik.
Talán
ez a legjobb, mert így a legkisebb faluból is meg tudja rendelni valaki, akit
éppen ez érdekel, és nem kell a nagyobb városokban hajkurásznia annak az ötszáz
példánynak az egyikét.
Nem
olyan könnyű ez sem. Sőt… ennél nagyon könnyű a kezdet, de a befejezés már
nagyon húzós lehet, míg a normál kiadásnál a kezdet a piszkosul nehéz, majd a
kiadó egyre több terhet vesz le a szerző válláról.
Sok
helyen olvastam már, hogy a magánkiadatással lehet sok-sok pénzt keresni még
itthon is, de ebben azért nem értek teljesen egyet. Mert ha egybevetjük a
költségeket és a nyereséget, nem biztos, hogy olyan sokkal gazdagabbak lettünk.
Ez
mondjuk az üzleti érzékünkön is múlik, meg azon, hogy mennyit merünk kérni a
könyvért: ha éppen csak annyit, amennyibe egy könyv kiadása került, akkor rámegy
a gatyánk is.
Ha
viszont sikerül viszonylag alacsonyan tartani a kiadatási és reklámozási
költségeket, és ráteszünk ezer-ezerötszáz forint hasznot… na, akkor már lehet
keresni rajta, de még így is emberi áron kell tartani a könyv árát. Egy
magánkiadóban világra jött, mondjuk háromszáz oldalas regényért mondjuk
kétezer-kétezer ötszázat tudsz úgy elkérni, hogy legyen is, aki megveszi. Ez
azt jeleni, hogy példányonként ezer forint körül kell tartanod az előállítási
költségeket.
Szóval…
a végső konklúzióm az az, hogy… Tőled függ, hogy Neked megéri-e ezt az utat
választanod. Gondolkozz el rajta és olvass utána alaposan, az a biztos, mert
nem írtam le mindent. Amit itt látsz az a saját gyűjtésű információim,
tapasztalataim(!), és véleményem
szerint készült. Ezt vegyétek figyelembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése