Miért nehéz írni?

Írni nem könnyű, ez tény. Aki azt mondja, hogy „Hát, mert írni mindenki tud!”, az egy nagyon buta és primitív ember.

Persze, fel lehet háborodni, hogy hogy mondhatok ilyet, de akkor sem vonom vissza. Az írás több szempontból nézve is nehéz:

1. Attól, hogy első osztályban megtanítanak betűket összekapcsolni és szavakat formálni belőle, még nem lesz képes mindenki művészi értelemben is írni. Az, hogy leírom a bevásárló listát nem egyenlő egy szabadverssel…

2. Vannak analfabéták is, ami alapjaiban zárja ki az „írni mindenki tud”-féle megnyilvánulások igazságtartalmát.

De, hogy egy kicsit professzionálisabb legyek:

(Nyelvtörténeti betekintés következik.)

Az írás nem olyan, mint a többi művészeti ág, van köztük egy nagy-nagy különbség. A képi ábrázolásoknak, a zenének, a táncnak, a szobrászatnak, és az összes többinek nincs nyelve, minden ember a földön képes megérteni. Az írásnak van nyelve, sőt, az írás maga egy emberek által teremtett eszköz az információközlésre. Míg az összes többi közvetlenül képes üzenetet vagy hangulatot átadni, addig az írás dekódolásához ismerni kell előtte az adott nyelvet, és az adott nyelv írásrendszerét is.

Nem hiszem, hogy ezt túl kéne magyaráznom. Amelyik nyelvet nem beszélem, azon nem tudok olvasni sem – a szavakat kiejteni talán tudjuk, de értelmezni már nem. Az európai nyelvekkel még csak-csak elboldogulunk valahogy… mondjuk én nem beszélek franciául, de talán ha eléggé megerőltetném magam, ki tudnék olvasni pár szót, viszont a jelentésüket már nem tudnám. Az ázsiai nyelvekkel ez már húzósabb, mert ott átlagosan ahány ország, annyi ábécé (néhány kivétellel persze). Ha nem ismerem mondjuk a thai ábécét, akkor thaiul sem fogok tudni olvasni, és evidens, hogy érteni sem fogom, mi van előttem. Ez így van majdnem az összes ázsiai nyelvnél, kivéve a japánnál, akik három különböző ábécét is használnak… mert ők japánok, ők megtehetik. :D

De ha már itt tartunk… nem kell ám Japánig menni ahhoz, hogy egy nyelven belül több ábécével találkozzunk…

Tudja valaki, mi van erre a táblára írva? Vagy legalább azt, hogy milyen nyelven van írva az a valami?

Nos, ez a tábla Magyarországon található, és magyarul szerepel rajta két szó – az a két szó pedig nem más, mint hogy „Debrecen - Józsa”.

Oké, tudom én, hogy manapság nem túl gyakran használjuk a rovásírást, de ettől még létezik, elég sokan vannak, akik tudják is használni (én szégyellem-röstellem, de még nem tanultam meg), és bizony sokkal régebbi ez az ábécé, mint a latin betűs, amit ma is használunk. Kiolvasását tekintve pedig semmiben nem tér el a mai magyartól.

Tehát, a kérdésre válaszolva: nem csak írni nehéz, hanem még olvasni is. Ugyanis nem egy elemi dologról van szó, hanem egy úgyszólván mesterségesen kialakított művészeti ágról, és ez az írással kapcsolatban hatványozottan igaz.

·       Egyrészről a beszélt nyelv maga egy mesterségesen létrehozott közlési forma, amit más faj nem ért. A kutyák például nem értik a tévében a híreket, mint ahogy mi sem értjük azt, ahogyan a kutyák kommunikálnak.

·       A második szinten megemlíthetjük a beszélt nyelv írott változatát, ami már egyértelműen emberi vívmány. A többi faj nem képes írott formában kódolni és dekódolni információt, ez már határozottan nem egy természetes fejlődési irányzat az emberi evolúcióban.

·       Harmadjára pedig külön szeretném megemlíteni a történetírást, tehát az események értelemszerű elmesélésének képességét és a narratíva alkalmazását, amihez csak a film világa hasonlítható (és rajzfilm, és még a képregényeket is ide vehetjük). A történetvezetés és a dramaturgia csak ezeknél a művészeti ágaknál szolgál alappillérként, minden más önmagában is képes érvényesülni a nyelv-nélkülisége miatt. (vizuális művészetek, zene, tánc, stb. – nyilván ezeknek is lehet történetet adni, de nem alap szükséglete a műnek.)

A történet-igénylő alkotások mások, és ez főleg az írásra igaz – amíg egy filmből még akkor is meg tudunk érteni valamennyit, ha egy teljesen idegen nyelven van, mert a hangulatból és a szereplők arcjátékából sokat le tudunk szűrni valamennyit, addig a szöveg… az csak szöveg. Azok csak betűk. A betűnek nincs hangulata, nincs mimikája, nincsenek eszközei, amivel ki tudná fejezni magát. A betű mindössze arra képes, hogy a többi betűvel karöltve valami értelmet adjanak egymásnak és kontextusba helyezzék egymást. A betűk határozottan csapatjátékosok. ;)

És lényegében ez a legnagyobb oka annak, ami miatt nehéz írni. Szavakat dobálni a bevásárló listára nem nehéz, de mondjuk rímbe szedni azt a bevásárló listát már nehezebb, nem igaz? A szavak összekapcsolásának a képessége nem ugyanaz, mint a történetírási képesség, vagy a művészi megfogalmazás.

Szóval írni nem tud mindenki.

Legalábbis az én véleményem szerint. Viszont azt is fontos megemlítenem, hogy nem lehetetlen megtanulni írni, hiszen mint mindenhez, ehhez is kell 1% ihlet és 99% kőkemény munka. Szóval akiben megvan az az 1% szikra, azokból lehet jó író – de csak ha komolyan veszi, és kidolgozza a lelkét a jó eredményért.

Hogy kicsit tovább fűzzem a gondolatmenetet, szeretném egy listában összefoglalni, hogy mi mindenre kell odafigyelnie egy írónak miközben ír. Mert nem csak a történeten kell agyalnia, de nem ám…

Kezdjük az elején.

·     A sztori. Ha már megvan az alapötlet, azt tovább is kell vezetni. Oda kell figyelni:

- a már meglévő sztorira

- a jelenlegi eseményekre

- a soron következő eseményekre

- a még ki nem talált nagyobb eseményekre, vagyis a „fekete lyukakra”

- a „fehér foltokra”, amik a kisebb hiányzó részleteket jelentik, vagy a „töltelék-sztori” ki-nem-dolgozottságát

- a különböző cselekményszálak „összecsengésére”, tehát hogy ne mondjanak egymásnak ellent a cselekmények

- a történetben elbújó ötlet-forrásokra, amik további pluszt adhatnak az egészhez

És ez még csak a sztori cselekményére vonatkozik… ezen kívül még figyelni kell minden percben a:

·     Szereplőkre. Újakra, régiekre, kis szereplőkre, nagy szereplőkre, mindenkire.

·     A szereplők jellemére, jellemfejlődésére, a jellemük pontosságára.

·     A szereplők közötti „kémiára”. Nem csak a szerelmespárok közötti kémiára gondolok itt, hanem a barátok, vagy éppen ellenségek közötti kémiára, vagy ha úgy jobban tetszik „mozgatórugóra” is. Ha nem mozgatja semmi a párost (kapcsolattól függetlenül), akkor nem tudnak hatásosan fellépni a szerepükben.

·     A stílusra, azon belül:

- az egységes stílusra az egész művön keresztül (ez hosszabb műveknél az igazán fontos)

- a jelenetek hangulati árnyalására a stíluson keresztül (ijesztőbb, viccesebb, romantikusabb, rejtélyesebb, stb.)

- a hangulati árnyalatok közötti átfedésekre, váltásokra. Ha túl lassú, fel sem tűnik, és unalmassá válhat, de ha túl hirtelen történik, olyan érzés, mintha pofon vágtak volna

- a szóválasztásra, mert fontos, hogy egyetlen szó se „lógjon ki” a sorból, egyik szó se ragadja meg negatív értelemben az olvasó figyelmét

- a gördülékeny fogalmazásra, hogy az olvasó ne zökkenjen ki az olvasásból

·     A választékos fogalmazásra, a szóismétlések elkerülésére.

·     Arra, hogy NE vigye túlzásba a választékos fogalmazást! Mert ha túl sok a stílus, akkor egyszerűen hiteltelenné válik az egész. (Láttam én már barokk körmondatokban maximálisan hétköznapi jelenetet, és nem a kívánt hatást érte el. Tudni kell, mikor szabad „kicicomázni” a szöveget és mikor kell meghagyni egyszerű stílusban.)

·     A HELYESÍRÁSRA! Ezt nem is részletezem.

·     A formai helyesírásra, vagyis az írásjelek és bekezdések helyes használatára.

·     A történeten belüli idő múlására

·     A történet ötleteként szolgáló alapötlet helyes használatára

Körülbelül ennyi dolgot kell a fejedben tartanod minden egyes mondat megalkotásánál még akkor is, ha a legegyszerűbb sztorit szeretnéd megírni igényes stílusban. Ezen felül, ha a történet – hagyományos értelemben – irreális időben, vagy helyszíneken játszódik, esetleg valamilyen különleges világban, vagy az egyszerű ember számára ismeretlen témakörben helyezed el az eseményeket, akkor ez a lista nyilván bővül az ahhoz kapcsolódó részletinformációkkal és rengeteg vázlatolással, ha nem akarsz eltévedni az összegyűjtött és korábban kitalált információk között. Rövid sztori esetében ez talán nem okoz nagy gondot, de hosszabb írásoknál kritikus pont lehet, hogy minden lényeges potenciálisan jó ötlet le legyen körmölve valahová.

Azt hiszem, hogy így egy kicsit a felszín alá pillantva mindannyian elismerhetjük, hogy írni nem könnyű, és nem is jár az alapcsomaggal a gyerek mellé. Szóval, drága barátaim, a ti esetetekben sem a gólya hozta veletek együtt az íráskészséget. Tessék erre úgy gondolni, mint valami szuperképességre, mert hiszitek vagy sem, néhány száz éve az írás és olvasás képessége még valóban szupererőnek számított.

Csak úgy mondom, ha valaha esetleg arról álmodtál, hogy szuperhős leszel… ;)

Most pedig irány használni az újonnan felismert természetfeletti erőtöket, és alkossatok valami szépet! :D