Vázlat, cselekmény

Először is leszögezném, hogy az írás, mint fogalom, mint tevékenység, mint életforma, mint művészet nagyon-nagyon sok ellentétre épül, és az írás különböző részleteinél ezek fel fognak merülni. Ne lepődjetek meg, ha olyannal találkoztok a későbbiekben, hogy a szabadság behatárol a korlátok pedig új utakat nyitnak. Paradoxon, tudom, de ez is művészet, és a művészetek soha nem a racionalizmusukról voltak híresek.

Azért írtam le ezt, mert ahhoz, hogy megértsük egymást, hogy megértsétek, amit mondani akarok szükséges lesz, hogy Ti is hasonlóképpen lássátok az írás művészetét, ahogyan én. Nem várom el, és nem is várhatnám el, hogy a későbbiekben is így gondolkodjatok, de kérlek titeket, hogy amíg ezen a blogon az én soraimat olvassátok, ezt próbáljátok meg szem előtt tartani, hogy megérthessétek, amit át akarok Nektek adni. :)

Ha ez megtörtént, egészen másképpen fogod látni az írás művészetét – el fogod kezdeni tényleg művészetként kezelni, nem csak eszközként vagy szórakoztató hobbiként.

„A kezdő és gyakorlott írók és a művészi alázat” című cikkben már említettem a különböző kapcsolódási pontokat, amikre, ahogy ígértem, most szépen ki is térek:

Milyen kapcsolódási pontokra gondolok éppen:

·     A sztori korábbi jeleneteiben a potenciális utalási lehetőségekre, amivel az író képes elmélyíteni a történet mondanivalóját, karaktereit. Olyan nincs, hogy egy történet túl sok mondanivalóval bír, vagy túl mély, főleg akkor, ha Te magad kezdő vagy, vagy csak még nem vagy elég gyakorlott. (Azért át lehet esni a ló túloldalára, de elég nehéz, és az általában a kesze-kusza, se füle se farka féle cselekményként valósul meg.) Szoktasd magad hozzá ahhoz, hogy keresed es követeled a potenciált a munkádban.

·     A történet még nem teljesen kiforrott részleteire, fekete foltokra a megoldást. Sokszor a sok-sok pici válasz lehetőség ott van végig előtted, csak meg kell találni hozzá a nyomokat, mint egy detektívnek a nyomozás során. Néha mindössze egy szó is elég ahhoz, hogy valamelyik megválaszoltalan kérdésre magyarázatot tudj adni a későbbiekben, például egy mellékkarakter személyiségével kapcsolatban. Talán már sokszor át is olvastad azt a részt, de ha egy alkalommal másképp cseng a füledben egy fel sor, talán éppen az vezet majd a megoldáshoz, és ezáltal az elégedett es lenyűgözött olvasókhoz.

·     Új lehetőségeket olyan csavarok bevezetéséhez a történetbe, amire eredetileg talán nem is gondoltál. Ezek a legjobbak, ezekből jönnek a legfantasztikusabb ötletek - mivel Te magad sem gondoltál arra a fordulatra, igy nyilván az olvasóid még annyira sem, ezért pont ezekkel lehet jó alaposan sokkolni őket. Persze, mint a világon mindent, ezt is lehet rosszul csinálni es elszúrni, szóval nagyon vigyázz, hogy csak addig told ki a hataraidat, amig tudsz velük bánni – vagy annál csak egy picivel tovább a fejlődés érdekében.

Mint azt láthatjuk, megéri odafigyelni az apróságokra, mert az ördög a részletekben rejlik, ez művészeti ágtól függetlenül mindenre ugyanúgy igaz.

Hamarosan azt is elmagyarázom, hogy az itt említett három pontot hogyan kezeljétek egy feladattá gyúrva, hogy a történet folyamatos és természetes hatást nyújtson az olvasó számára, viszont egyszerre tudjátok folyamatosan formálni a sztorit a terveitek szerint.

De addig is – kezdjük az elején:

Miért jó, ha vázlatolsz?

Két oka van. Az egyik az, hogy minden fontos információ, ami a történeted tervezgetéséhez kell ott lesz előtted amikor csak szükséged van rá. A másik, hogy itt nem kell lenyűgöznöd senkit – olyan slampos stílusban írhatsz, ahogy akarsz, olyan buta becenevekkel illetheted a szereplőidet, amilyennel akarod, mert senkit nem érdekel, mert úgyis csak Te látod. Rizikómentesen próbálgathatod a szárnyaid, vagy szórakoztathatod magad, ha úgy tetszik. ;) (Én rendszeresen marhaságokat írok az enyémekbe. :’D Valamiért számomra könnyebb kapcsolódni a történettel, ha úgy tudok vele viccelni, mint egy baráttal. A lényeg persze benne van, és érthető is, de a stílus alapjaiban különbözik a végeredménytől.)

Milyen vázlatokat érdemes írni?

Nos, ezt embere válogatja, hogy kinek melyik kézenfekvőbb, de talán sokat segíthet, ha többféle módszerrel találkozol, és esetleg ki is próbálod őket. Egy kicsivel lejjebb hozok is rá majd példát.

Én személy szerint többféle vázlatot is használok egy történethez, és mindegyik vázlat különböző célt szolgál.

Miért nem elég egy?

Én ugyan nem mondom, hogy egyel nem lehet dolgozni, főleg, ha egyszerűbb, vagy rövidebb a cselekmény, de ha valami bonyolultba, vagy hosszúba kezdesz, mindenképp érdemes megfontolni, hogy több dokumentumban futtasd az információidat, ahol szépen el tudod őket rendezni, és – nem hagyhatom ki ezt sem – nem felejtesz el semmilyen zseniális tervmorzsát, mire odaérsz, hogy megírd őket. Sajnos azt is szem előtt kell tartani, hogy az ember felejt, és ha a memóriánkra bízunk fontos infókat, nagy az esélye, hogy elfelejtjük, vagy idővel teljesen átformálódik. Persze, az átalakulás lehet pozitív is, lehet, hogy valami sokkal kimunkáltabb végeredményt kapsz, de mindig ott lesz a másik lehetőség is. Szóval ne bízz a memóriádban száz százalékosan, és inkább írd fel azt, ami még jól jöhet.

Vannak információk, amelyek több vázlatban is fel fognak bukkanni, és ez így is van jól, mivel végeredményben egy történethez készül az összes vázlat. A kulcsjelenetek mindenképpen ott fognak figyelni a legtöbben, mert annyira fontosak, és muszáj aköré építened a kisebb jelentőséggel bíró jeleneteket, amiket végül össze kell kötnöd egymással. Viszont minden vázlat másképpen fogja felvonultatni az információkat, ami végül teljeskörű rálátást fog Neked biztosítani a cselekményed fölött.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, hoznék is néhány példát a főbb típusokra, amikre jó, ha támaszkodsz az írás folyamán.

1.  A cselekményvázlat

A cselekményed alapszálát, tehát a gerincét fogalmazza meg.

Ez lényegében maga az alapötlet, amivel az elején elkezdesz dolgozni mindenféle kiegészítő tervezgetés nélkül, amit később folyamatosan kiegésztesz (erről a következő bekezdéstől írok). A cselekményvázlat tartalmazza a történet mérföldköveit, amik elsősorban meg fogják határozni a történet irányváltásait, mind történetmesélésben, mind hangulatban, mind érzelmek terén, mind helyszínekben, mindenhogyan.

Pro tipp:

Amikor a történeted cselekményét igyekszel kialakítani semmiképp se a sztori elejétől a vége felé haladj. Kifejtem.

Az előbbi helyett inkább ragadd meg a kis cselekményvázlatodat, és írd fel a feljebb említett mérföldköveket, vagy kulcsjeleneteket, ha úgy jobban tetszik. Próbáld olyan sorrendben írni őket, ahogyan kronológiailag követni fogják egymást, mással egyelőre ne törődj. Ha nem vagy benne biztos, hogy melyik fog előbb történni, ne aggódj, az majd később letisztázódik a fejedben, egyelőre csak írd fel.

Ha ezzel megvagy, kezdj el csoportosítani. Írd össze mindegyikhez, hogy milyen helyszínen fog játszódni, mi lesz a fő motívuma, milyen lesz a domináns hangulata, lesz-e akkoriban új szereplő beiktatva, lényegében írj le minden fontosabb elemet, ami fontos változásokat fog hozni a sztori előrehaladásában.

Ha ez kész, kezdd el összecsoportosítani a kulcsjelenetek elé és után az őket kiváltó, és a rájuk reagáló jeleneteket, amik már megvannak a fejedben. Például: ha a főszereplődet kirúgják a munkahelyéről, milyen események előzik meg azt, és a következmények milyen formában fognak megjelenni? Nem baj, ha némelyikhez alig tudsz írni valamit, az majd idővel kiforrja magát.

Jelenleg a cselekményvázlatod olyan, mint több információ-buborék egymás mellett, ami csak úgy lebeg a levegőben. Vagy mint a csillagok az égen – és most jön az a rész, hogy csillagképeket farigcsálunk belőlük, ergo szépen összekötjük a pontokat, kapcsolatokat hozunk létre a kulcsjeleneteket körülvevő események között. Az pedig, hogy Te milyen csillagképet hozol ki az alapanyagodból, az már teljesen Rajtad múlik – lehet az egy egyenes vonal is, futhat több szálon, vagy lehet akár egy pókháló is.

De tovább fűzném egy kicsit egy még érzékletesebb példával:

Képzeljenek el egy szigetcsoportot a tenger közepén. Az a szigetcsoport a történeted, pontosabban annak a főbb pontjai, amiket bele szeretnél írni, tehát az csakis Rajtad múlik, hogy hány szigetet foglal magába a szigetcsoport. Némelyik szigeten van egy-egy magasabb hegy, ami az adott esemény fordulópontját, vagy tetőpontját jelöli, és amit a karaktereidnek meg kell majd mászni. A történet végén található igazi tetőpont a legnagyobb szigeten fog helyet kapni, amin elhelyezkedik egy vulkán is.

Eddig megvan?

Most, hogy van egy vizuális domborzati térképed a történetedről, és tudod már, hogy milyen témában és hangulatban fog játszódni, ideje átjárhatóvá tenni a szigetcsoportot, ergo: hidakat kell építeni.

A hidak nem fognak összekötni minden szigetet, csakis az egymáshoz csatlakozó (ezek többnyire az egymást követő) jelenet-szigetek fognak kötődni a következőhöz, ráadásul minden sziget egyirányú. Lehet, hogy lesz olyan szigeted, amiről több híd is indul majd, és lehet, hogy lesz olyan, amire több híd érkezik. Például a vulkános tetőpont-sziget valószínűleg ilyen lesz. Az pedig, hogy a vulkán végül kitör-e, szintén rajtad múlik – van bármilyen „földet rengető” eseményed, ami megindokolja, hogy kitörjön a vulkánod? Ha nincs, az sem baj, de ha csak azért nincs, mert a főhős megállította a katasztrófát, akkor az például egy nagyon pozitív kicsengést ad a cselekményednek.

Kezd már valami megjelenni a lelki szemeid előtt?

Persze lehet, hogy lesznek szigetek, amikre nem fog híd vezetni, mert végül nem kerül bele a történetbe. Nem probléma, ha nem kerül bele minden, amit az elején akartál, vagy ha újakat találsz ki helyettük. Ezt a térképet Te rajzolod, tehát minden olyan lesz, ahogyan Te alakítod – minden hiba és minden zsenialitás-szilánkocska Általad fog megjelenni a térképen.

Hangsúlyoznom kell, hogy a szigetek nem valóságos helyszíneket jelölnek, hanem időbeli, érzelmi, vagy egyszerűen csak szituáció béli változásokat. Emiatt nem tudsz visszatérni egy régi szigetre, mert sem az idő, sem az érzelmi állapot, sem a szituáció nem lesz pontosan olyan, mint az előző. Ha hasonló szituációba készülsz visszatérni, mint egy korábbi volt, létre kell hoznod egy hasonló, de új szigetet, ahová a szereplők hozni fogják a korábbi tapasztalataikat.

Fontos, hogy a cselekményszálad mindig egyenes irányban haladjon előre, mert időben csakis előre tud halani a cselekmény. Az lehetséges, hogy egyszerre több cselekmény szál fut, sok létező példa van erre is, de azok is mind előre haladnak.

Nos, most vitatkozhatnánk, mivel mindenki látott már olyan filmet, vagy olvasott olyan könyvet, ami nem lineáris úton mesélte el a történetet, vagy visszafelé haladt, satöbbi. Erről a témáról egy másik cikkben fogok beszélni, aminek az lesz a címe, hogy „Mi a különbség a cselekmény és a narratíva között?”. Addig pedig a cselekmény haladjon egyenesen. ;)

És most vissza a témához: Ha megvan, hogy melyik szálat melyikkel tudod összekapcsolni, akkor el kell kezdened kitölteni az üres helyeket, miközben folyamatosan rajta tartod a szemed a folyamaton és ellenőrzöd, hogy mindennek van-e értelme.

Habár én elég vizuálisan magyaráztam el, de Neked nem kell lerajzolnod a vázlatod, ha nem akarod. Persze ha Neked az segít, hogy egy statikus rajzként látod magad előtt, akkor ne szerénykedj, rajzold csak meg! Ne sajnáld az extra munkát, hiszen ezzel a tervezési ponttal tudod a legtöbb kreativitást vinni a történetbe, ami egyenesen a sztori gerincét fogja adni. Szóval, ha elfogadsz egy jó tanácsot, szánd rá erre a pontra az időt és az energiát (bármilyen formában is történjen az), a történet meg fogja hálálni. :)

Mit tegyél, ha valami fontoshoz, ami meghatározza az egyik kulcsjelenetet nem tudsz semmit hozzá kötni az előtte álló buborékból?

Semmi pánik, ilyenkor rajtad áll a feladat, hogy felületet teremts egy új szál bevezetéséhez. Elvégre vannak cselekményszálak, amik csak később lépnek be, hát most ez is egy ilyen lesz! Ilyenkor ki kell találnod, hogy mikor és hogyan indítod el azt az új szálat, és hogyan fejleszted tovább, hogy mire a sztori ahhoz a bizonyos kulcsjelenethez érjen, addigra minden előzménye biztos lábakon álljon a földön. :)

Akiknek a hidas példa jobban tetszett, azoknak pedig meg kell találni a „tengerben” a sekélyebb részeket és pilléreket építeni oda, hogy aztán azokon felépülhessen a híd. Butaság lenne a tenger alatti árkok, vagyis a legmélyebb pontok fölé hidat emelni, igaz? Emiatt viszont lehet, hogy a híd nem lesz egyenes, hanem kerülni fog egyet, ami a történet hosszát fogja növelni. Ez benne van a pakliban. Kövesd a történet diktálta irányt, hogy az új szál belesimuljon a többibe.

Hangsúlyoznom kell, hogy ha nincs meg valami, ne ess pánikba. Közel sem kell a teljes, kiforrt vázlatnak minden részletre kitérően készen lennie már azelőtt, hogy elkezdenéd írni, ó, dehogyis… Viszont a cselekményed tervezgetése a történeted egyik fő alappillére, amit egy pillanatra sem felejthetsz el. Ha valamelyik fejezet írása közben eszedbe jut valami izgalmas új ötlet, akkor ne habozz, csapd fel a vázlatod, és gyorsan körmöld bele még mielőtt elfelejted. Ha később rájössz, hogy nem volt jó ötlet, csak vedd ki onnan.

Az említett procedúráról itt egy viccesnek szánt illusztráció az internetről, de hogy őszinte legyek, tényleg nagyjából erről van szó. Kulcsjelenetek, körítés, és kötelékek kialakítása (és szigorú alliteráció). ;)

Ehhez a szerkezetalkotáshoz szeretnék egy vizuális példát ajánlani, ami nem más, mint egy film. A 2017-es Spiderman – Homecoming című Marvel film.

Nemrégiben néztem meg újra ezt a filmet, és ahogy haladt a történet, az jutott eszembe, hogy ez a film a mintapéldája annak, hogy hogyan mozgasd előre a történetet olyan kulcsjelenetek között, ahol látszólag nehezebb kapcsolatot találni. A film írói szándékosan többször is eltérítik Pókembert az egyenes útról, hogy aztán valamilyen úton újra visszahúzzák rá, és ezzel egyszerre alaposan bemutatják a karaktert több szögből is.

Ha nem fogyasztói szemmel figyeled a filmet, hanem írói szemmel, nagyon egyszerűen lehet benne látni a kisebb-nagyobb húzásokat. Ez nem azt jelenti, hogy a film ettől kevesebbet ér, viszont az írói munka nincs felülírva a vizualitás által, hanem kooperatívan dolgozik a kettő együtt, és ezért gondolom, hogy remek példaként szolgál.

Ha esetleg szeretnétek, hogy írjak róla egy külön cikket, hogy miért gondolom, hogy ez egy jó példa, kérlek jelezzétek. Nagyon szívesen elmesélem bővebben is, hogy miért látom így, ahelyett, hogy csak itt hagynálak Titeket egy címmel. Ha van, akit érdekel, rászánom az időt. :)

2.  A karaktervázlat

Ő lenne a másik fő alappillér, amire támaszkodnod kell, bár erről jóval rövidebben fogok értekezni, mert ez nem annyira bonyolult.

Ha már megvan az ötleted gyökere, akkor kellenek karakterek, akiken keresztül a történet megvalósulhat. Karakterek nélkül nincs történet, de történet nélkül még lehetnek karakterek.

A karaktervázlat a fontosabb szereplőid jellemleírását tartalmazza. Hogy miért fontos az, hogy ezt írásban lásd, nagyon egyszerű: mivel a szereplőid folyamatosan mozognak és változnak, sajnos nagyon könnyű eltérni az eredeti személyiségüktől, ha nem nézel a körmükre, ami több fronton is problémát okozhat.

·     Hiteltelen karakterfejlődés, tehát a szereplőd személyisége egy teljesen váratlan és indokolatlan irányba halad tovább. Nincs idegesítőbb egy hiteltelen karakternél, szóval tartsd rajtuk a szemed.

·     Tévedés alapvető információkkal a szereplő múltjával kapcsolatban. Nagyon ciki, amikor a történet elején azt írod az X nevű karakteredről, hogy nincs testvére, aztán a negyvenedik fejezetben felbukkan a kishúga, és mindenki tök természetesen viselkedik. A szereplőid mély ismerete elhanyagolhatatlan.

·     A karaktervázlatban továbbá megfogalmazhatod magadnak a szereplőkkel kapcsolatos terveidet, ami talán nem tűnik nagy segítségnek elsőre, de – főleg, ha hosszú íráson dolgozol – rengeteget segíthet, ha látod magad előtt, hogy a szereplőd honnan indult és hová szeretnéd, ha eljutna. Nagyon nagy löket, amikor tervezned kell a következő nagyobb eseményeket.

Nyilván ezt sem muszáj, senki sem fog megverni, ha nem írsz karaktervázlatot, viszont a saját dolgod könnyíted meg vele.

3.  Az epizódvázlat

Vitatható, hogy ez tényleg olyan fontos-e, de én ettől függetlenül megírom róla a véleményem, aztán mindenki magának eldöntheti, hogy Neki erre szüksége van-e, vagy sem.

Hozzáteszem, ez a fajta vázlatolás elsősorban a regényíró társaimhoz szól, nem a novellistákhoz. Rövid írások esetében egész egyszerűen olyan kicsi a terjedelem, hogy egyszerűen csak nincs erre szükség.

Nos, de miről is szól az epizódvázlat? Hosszú történetek esetében, főleg, ha még a cselekmény is bonyolult, nagyon megkönnyítheti a dolgod az információk visszakeresésében, ha pár szóban vagy mondatban összeírod magadnak, hogy melyik epizódban (vagy fejezetben) éppen mi történt. Ha mondjuk a történeted második felében vissza kell utalnod valamire, ami viszonylag az elején történt, akkor nem kell hosszú perceket azzal töltened, mire végre megtalálod a kapcsolódó jelenetet, hogy végre tovább írhass. Lehet, hogy addigra elszáll az ötlet, amihez az információ kellett volna, és nem fog úgy sikerülni az új jelenet, mintha azonnal meglett volna a kapcsolódó jelenet.

Például nekem az életem mentette meg az epizódvázlatom, amikor a Sorsok és válaszutak című történetem írtam, ami a legutolsó publikált történetem. Aki olvasta, az tudja, hogy az a történet egyszerre hosszú és bonyolult is, és az epizódszerinti lebontása a cselekménynek kritikus pontja a sztorinak. Azzal a történettel egy ötletet szerettem volna megvalósítani, és jó sok kérdést hagyni az olvasóim fejében. Habár a sztori nem tökéletes, de a célom elértem vele, és sikeresen befejeztem a történetet egy olyan cselekményszerkezet alkalmazása mellett, ami az írói képességeim legjavát is igénybe vette. De mind hiába lett volna, ha nem látom magam előtt, hogy mi mikor történt és nem tudok kapcsolatokat teremteni közöttük.

Szóval ezt a fajta vázlatolást csak akkor ajánlom, ha Te, kedves írótársam is legalább olyan őrült vagy, mint én, és olyan útra tévedtél, ahol egyszerűen csak kell a mankó, ha nem akarsz elhasalni. :D Mindenki más szabadon ignorálhat!

4.  A jelenetvázlat

Szintén vitatható, hogy szükséges-e, de én most elmondom, hogy szerintem miért igen. A novellistáktól újfent bocsánatot kérek, mert ez megint nem biztos, hogy hasznos lesz nekik, de sajnos én novellaírásból nagyon pirinyó tapasztalattal rendelkezem. (Viszont a novellákhoz szerintem nem is szükséges annyi vázlat, mint egy regényhez.)

Tegyük fel, hogy van egy hosszú történeted, és van egy későbbi jelenet, viszont egyszeriben az egész megjelenik előtted. A párbeszédek tök jól haladnak, a leírás ritmusa jól cseng, minden a helyén van egy pár percig a fejedben az adott jelenettel kapcsolatban, csak egy gond van: a jelenet előreláthatólag tíz fejezettel az után lesz aktuális, mint ahol Te most éppen jársz.

Mit teszel?

Megteheted, hogy megpróbálsz emlékezni rá, és amikor majd oda jutsz, akkor előhívod az emlékeid, és az alapján éppen olyan jóra megírod, mint ahogy hónapokkal korábban megjelent a fejedben.

Vagy ha nem bízol magadban annyira – és teszem hozzá, nem is szabad, nem olyankor, amikor elkap a kreatív flow –, és akkor, ott, abban a pillanatban szépen megírod, aztán elteszed későbbre. S amikor végre eljön az ő ideje, akkor szépen előveszed, és úgy igazítod az összekapcsoló sorokat a többi jelenettel, hogy az szép természetes hangnemben beleolvadjon a sztoriba.

Ha több ilyen kis koraszülött jelenetfoszlányod van, akkor azokból készül a jelenetvázlat. Abban a dokumentumban lesz a legmagasabb a halállaza stílus/oldal rátád, hidd el nekem.

Légy okos, és járd a második utat. Semmilyen szupererő nem tud vetekedni a kreatív flow-val, mert az maga a szupererő.

Viszont itt nem állnék meg, ugyanis van még pár vázlatolási tippem számotokra, habár ezek már eléggé preferencia-specifikusak. Ha nem tetszenek, vagy egyszerűen az írásstílusod sokban különbözik az enyémtől, nem gond, én azért megosztom őket, mert sosem lehet tudni, kinek segítek vele.

5.  címvázlat

Erről a típusról nem szeretnék sokat beszélni, mert van róla egy egész cikk, de ha nehezedre esik megtalálni a tökéletes címet, mindenképp gyűjtsd össze az eddig felmerült félresikerült próbálkozásaidat, mert könnyen lehet, hogy valamelyik hozzásegít majd a jó címhez.

További infó a témáról itt: Címadás.

6.  A zenevázlat

Én szeretek dalokat rakni az epizódjaimhoz. Általában rövidke epizódokat írok, amik többnyire egy-egy főbb érzelmi ívhez alkalmazkodnak, és ezeket remekül össze lehet társítani mindenféle dallal, ami támogatja és elmélyíti az epizód hangulatát.

Például: ha négy rövidke fejezet alatt fejtek ki egy nagyobb konfliktust (mondjuk 10 oldal), akkor a három fejezet alatt folyamatosan növekedni fog a feszültség, tehát a dalokkal is ezt a fajta érzelmi vonulatot fogom lekövetni. Igyekszem a dalok hangulatára, nem pedig a szövegére koncentrálni ilyenkor.

Ahhoz, hogy minden epizódhoz legyen egy dalom, nyilván a saját kedvenceimből fogok válogatni, de ha esetleg valamikor belefutok egy-egy dalba, ami nekem is új, de úgy gondolom, hogy passzolna, akkor azt elrakom a fiókba. Ezeket a dalokat egyébként gyakran hallgatom írás közben is.

Ha Neked személy szerint ez nem vág a stílusodba, vagy egyszerűen csak hosszabb fejezetekben gondolkodsz, nem gond, csak felvetettem a lehetőségét.

7.  Naptárvázlat

Ha bonyolult a történeted, és van esély rá, hogy esetleg elcsúszhatsz a napokkal, akkor erősen ajánlom, hogy készíts magadnak egy naptárat Microsoft Excel-ben.

Hogy miért jobb ez, mint egyszerűen csak ránézni a naptárra? Hát azért, mert ebbe Te magad is tudsz írni. Például az epizódvázlatod fontosabb pontjait, ami újfent segít abban, hogy ne csússz el az időben, vagy ne keverj össze valamit, amit később marha idegesítő lesz kijavítani.

Újfent: ha nem érzed szükségét, nem kell használnod.

8.  Helyszínvázlat / Vázlat a háttérelemekről

Lehet, hogy a történeted mondjuk egy nem valóságon alapuló világban játszódik. Ha például hasonló világgal gondozol, mint a Trónok Harca vagy a Gyűrűk Ura szériák, akkor nem árt, ha a különböző lényekről és a helyszínekről tartasz magadnál egy rövid szamárvezetőt.

Ha mondjuk számodra ismeretlen kultúrából, vallásból táplálkozol, vagy ténylegesen kitalálsz valami újat, mindenképpen szánj rá időt, hogy először a saját fejedben tisztázz mindent, hogy utána gördülékenyen tudj dolgozni az alapanyagoddal. A háttértartalom alapos ismerete és következetes használata vitathatatlanul szükséges, ha a valóságtól eltérő dimenzióban tervezel írni.

Nos, azt hiszem, itt teszek pontot a mondanivalóm végére. Amit el akartam mondani, azt elmondtam, ha kérdésed, vagy egyszerűen csak mondanivalód van bármivel kapcsolatban, kérlek, ne kímélj. :)

Nyugodtan írhattok facebookon vagy itt is hozzászólást, de ha inkább privátban szeretnétek valamit kérdezni, szeretettel várom az e-maileket a viascreativeworkshop@gmail.com címre! ^^

A következő cikkel hamarosan jelentkezem, addig pedig jó olvasást mindenkinek!

Via