Mi az a kreativitás?
„A kreativitás alkotóképességet,
teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése
lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését
és új formában történő megjelenését.”
[Guilford]
Röviden-tömören
ennyiről szól ez a nagyon megfoghatatlan téma. De fogalmazhatunk másképpen,
mondjuk az én szájízem szerint is:
A
kreativitás egy képesség (nagyon fontos: nem tulajdonság!), amivel újszerű,
szokatlan, fantáziadús terméket tudunk létrehozni. A kreativitás a megszokottól
eltérő művészi gondolkodásmód.
Miért mondom, hogy a
kreativitás nem tulajdonság?
Mert
nem az. Sokan azt hiszik, hogy ezzel csak úgy születik az ember, de ha őszinték
akarunk lenni, akkor bevallhatjuk magunknak, hogy az ember baromi kevés
dologgal születik. A génjeiben hordozza azt, hogy milyen színű lesz a szeme,
melyik szülőjére fog hasonlítani az orra, melyik családtagtól milyen betegségre
való hajlamot örököl. Tiszta biológia, a gyermek ugyanis nem örököl szellemi
tulajdonságokat, a legtöbbet eltanulja a szüleitől, vagy ha örököl is, akkor az biztosan nem a rajztudása, az
énektehetsége, vagy a kreativitása lesz.
Az
énektehetség vitatandó, mert a hangod minőségét a szüleidtől öröklöd, de az,
hogy te magad milyen mértékben képzed meg a hangod, és mennyire tudsz majd
szépen énekelni az már csak tanulás és tudás kérdése. Aki jól rajzol, az sem
születik eldeformálódott kezekkel, de a jó táncos lábának sincs semmi
rendellenessége, ami különlegessé tenné őt. Megtanulta, irdatlanul sokat
gyakorolt, és most már megy neki. Ennyi a titok, és nem több.
A
kreativitással is ugyanez a helyzet. Persze, ahogy könnyebb dalospacsirta
anyuka és apuka mellett megtanulni énekelni, úgy könnyebb kreatív szülők
mellett kreatív felfogásra nevelni az agyad. Ha gyerekkorod óta azt látod
otthon, hogy anyuék nem mindent a boltban vesznek, hanem néhány apróságot
házilag csinálnak meg, akkor Te magad is ráérzel az önmagad által megvalósított
tárgyak, szellemi termékek, majd az önmegvalósítás ízére, ami innentől kezdve
egy önműködő gépezetként hajtja magát feljebb és feljebb, mígnem igazán
innovatív és kreatív ötletek pattannak ki az ember fejéből.
A
kreativitásnak ez a nagy-nagy titka, nem a gének. Habár az tény, hogy erre
könnyebb fogni, mint a saját lustaságunkat, motiválatlanságunkat beismerni.
Viszont
attól, hogy valakinek nem volt kreatív-hajlamú szülőkhöz szerencséje, még nem
kell temetnie magát. Ezt is meg lehet tanulni felnőtt fejjel, csak az alapoknál
kell kezdeni. A legnehezebb dolog az egészben, amikor fel kell adni a „nekem ez
nem megy”, és a „nekem ez úgyse sikerül” gondolatokat. Ha ezen túl jutottunk,
nincs más dolgunk, mint egy kis agytorna, egy kis ábrándozás, egy kis
filozofálgatás, néhány írásgyakorlat, és sok-sok türelem. Sajnos a kreativitás
elég durva türelemjáték, néha pedig a leglehetetlenebb helyzetekben ugranak be
a világmegváltó ötletek. (Nekem például mindig a zuhany alatt, ahol persze
esélytelen felírni őket, és mire végzek, elfelejtem…~ Nem, nem vagyok valami
szerencsés típus.)
A
lényege az, hogy a kreatív énedet, a kreatív gondolkodásmódodat, ahogy a
tehetségedet is, amiben jobbá akarsz válni (legyen az bármi) folyamatosan
edzened kell, ha igazán jó akarsz lenni. Lehetséges, hogy te istenadta tehetség
vagy például az írásban, de ha nem fejleszted magad egy megszokott ritmus
szerint, gyakorlatilag kitörölheted az istenadta tehetséggel – bocsánat a szófordulatért.
Fejlődni fogsz, de nem annyit, és nem úgy, ahogy a folyamatos gyakorlás mellett
fejlődnél.
Az
írásnak, és minden más művészeti ágnak ugyanis ez a titka, hogy megszokott
ritmus szerint (lehetőleg minden nap, vagy minden másnap) foglalkozz a témával.
Ha írni akarsz, minden nap írj, vagy ha nem is írsz, legalább olvasgasd vissza,
amit korábban írtál. Ha még nem vagy gyakorlott író, ez kiemelten szükségszerű,
de a gyakorlottabbaknak sem fog hátránya származni belőle, ezt garantálhatom.
Egy folytatásos történetnél ez egyébként is kiemelkedően fontos, mert ismerned
kell a művet, amit írsz, ehhez pedig az kell, hogy sokat vázlatolj, és sokat
olvasgasd a történetet. A már meglévő fejezetekben egyébként is jackpot mértékű
ötlet-forrásokra bukkanhatsz, amivel még jobbá teheted a sztorit.
A kreativitás folyamatos fenntartására több módszer is létezik.
Az
első, és legfontosabb a vázlat(ok)
készítése. A vázlatban mindent leírhatsz, ami csak az eszedbe jut, és ha
valamiről később derül ki, hogy nem volt jó ötlet, következmény nélkül
kihagyhatod a cselekményből.
A
második a nyitottság. Sosem tudhatod, melyik
pillanatban jön szembe veled egy tárgy vagy egy ember, aki valamilyen módon
megihlet. Figyelj oda az emberekre, a viselkedésükre, mert a legnagyobb ötletek a legkisebb dolgokban bújnak el.
Fontos
még az emberismeret is, amit akár
nevezhetünk egyfajta pszichológiai alapnak. Nem kell diplomás pszichológusnak
lenni ahhoz, hogy valaki megírjon egy jó történetet, de azért azt vegyük
tudomásul, hogy a kreativitás nem azt jelenti, hogy bármilyen irreális dolgot
megtehetünk a karaktereinkkel azzal védekezve, hogy „neszójjábe’, én egy kreatív ember vagyok!”. A kreativitás nem a hülyeséget, vagy az
épelméjűség hiányát jelenti, hanem azt, hogy a tanult és tapasztalt ismeretei
alapján izgalmas/érdekes, szakmailag helytálló történetet tud alkotni, amiről
az olvasó képes elhinni, hogy az a valóság, amit olvas.
A kreativitás érték.
Ilyen
egy jó és kreatív sztori, nem pedig valami random agymenés, amibe
belemagyarázzák a művészetet, vagy ami rosszabb, az értelmet.
Gondoljunk
arra, hogy a már kiadott regényekhez sem jár „tájékoztató”, ami alapján az
olvasó értelmezni tudja a művet. Figyelmeztetni lehet a közönséget, ha
szükséges (korhatár, ajánló szövege, sokszor a kiadó neve is sokat elárul a célközönségről), ez teljesen rendben van. De magyarázkodni… Ha az olvasó önmagában nem tudja megérteni a
sztori lényegét, vagy nem érti a szereplőket, esetleg a szöveg értelmezésével
vannak gondok… nos, akkor ott valószínűleg nem az olvasóval van a probléma, ezt
jobb, ha elfogadjuk. Vannak butácska olvasók, akik nem feltétlenül értenek meg
mindent, de ha több olvasóból több jelzi, hogy valami nem stimmel, akkor az
tényleg nem stimmel.
Az
informálással kapcsolatban természetesen más a helyzet, amikor például egy
novella kapcsolódik egy másikhoz, vagy egy valós eseményen alapul a sztori, és
erről ejt pár szót az író. Aki csak azért ír egy kevés tájékoztatót, hogy az
olvasó már az elején tudja mihez kapcsolni a művet, de ezt sem kell túllihegni.
Hagyjuk, hogy a sztori beszéljen helyettünk, az mindig beválik. :)
A kreatív ember
jellemzői
Egy
oldalon találtam ezt a felsorolást, szerintem érdemes picit belegondolni, hogy
ebből mennyi igaz ránk:
• Változásra
törekvés
• Merészség
• Impulzivitás
(kevésbé képes kontrollálni magát)
• A
fegyelmezetlenségre való hajlam, az általuk elért cél érdekében
• Nyitottság
az új elképzelések iránt
• Nonkonformizmus
• A
tekintély megkérdőjelezése
• Gyors,
rugalmas reagálás az új helyzetekre.
Kapcsolódó
link: 14
tulajdonság, ami a kreatív emberekre jellemző
A kreatív író
Egy újabb idézet, ami szerintem az
előzőnél is tanulságosabb:
„A
kreatív írót az különbözteti meg kevésbé – vagy éppenséggel egyáltalán nem –
kreatív társaitól, hogy képes menedzselni önmagát. Képes tervszerűen, mégis
ihletetten, könnyedén, örömből dolgozni, és amikor betegség, fáradtság, más
elfoglaltság miatt nem tud írni, vagy nem jól, akkor azt az átmeneti időszakot
nem kiáltja ki hirtelen írói válságnak, és nem drámázik, hanem élvezi a
pihenést, vagy kiteljesíti magát valamilyen más elfoglaltság által.”
[Ezen
az oldalon található egy 14 napos kreativitás-fejlesztő önképző tanfolyam
minden napra egy feladattal. Aki egy icipicit is motivált a témában, azoknak
melegen ajánlom a feliratkozást erre a hírlevélre. Teljesen ingyenes.]
A kreativitás 5
szintje:
1. Kifejező (expresszív) kreativitás:
jellegzetessége a kifejezés függetlensége, tekintet nélkül a produktum
minőségére (pl. gyermekrajzok)
2. Produktív kreativitás: lényege a
befejezettségre, teljességre törekvés, melynek érdekében az alkotó akár saját
szabadságát is korlátozza.
3. Inventív feltaláló kreativitás: az
ismeretlen összefüggések észlelése, a régi felhasználása új módon.
4. Innovatív (újító) kreativitás: lényegi
vonása a módosítás és tökéletesítés folyamata.(pl. Jung)
5. Teremtő (emergentív) kreativitás:
gyökeresen új produktum teremtése, a kreativitás legmagasabb szintje. (pl.
Freud, Einstein, Picasso stb. voltak a kreativitásnak ennek a szintjén)
Ajánlott linkek:
A
kreativitás pszichológiája – Ezt nagyon kitartó embereknek ajánlom.
Utóirat:
Ezt
csak mellékesen csatolom a témához. Én és az egyik barátnőm, akinek kitakartam
a nevét, hogy ne nézzetek teljesen hülyének, beszélgettünk a 21. századi „kreativitásról”. Persze kellően elkomolytalankodtuk, amit némi mennyiségű
idétlen videó megnézése után már nem volt nehéz kivitelezni. :’D Miután
elolvastunk egy nem éppen igényes novellát, a barátnőm – akit nevezzünk csak
M-nek – ezzel a remek gondolatcsokorral támadta meg a közösségi hálót:
Mondtam,
hogy nem vettük komolyan magunkat… :'D De abban igaza volt, hogy ahhoz nem kell
kreatívnak lenni, hogy hülyeségeket dobáljunk egymás mellé, majd
összefogalmazzuk őket valami irományszerűvé. Ez a szint nem itt kezdődik. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése