Sokan
azt hihetnék, hogy az írás fejlesztése annyiból áll, hogy leülünk például a
monitor és a billentyűzet elé, és írjuk, ami éppen az eszünkbe jut, aztán
idővel majd lesz belőle valami.
Ezek
az emberek nem is tévedhetnének nagyobbat.
Az
írás, és az írásnak a megtanulása nem úgy működik, hogy írok, írok, és írok,
aztán egyszer majdcsak sikerül valami használhatót is írni. Az írás tanulása
nem recept szerint történik, ahol megadják neked, hogy párbeszédből ennyit kell
írnod, leíró szövegből ennyit, abba ennyi humor meg annyi komolyság kell, hogy
„finom” legyen. De arra sincs recept, hogy hány oldalt, novellát, vagy esetleg
hosszabb történetet kell megírnod ahhoz, hogy a következő már jól menjen.
Van,
akinek már az első is sikerül – kevés, de ilyen is előfordul –, és van, akinek
még az ötödik, vagy a huszadik sem.
Arra
viszont már van recept, hogy hogyan gyorsíthatod fel a fejlődésed, a tanulásod
tempóját. A nyitottság a titka mindennek.
Mindenki
botladozva vág neki az írásnak, ez szinte törvényszerű, akik fiatal korban,
mondjuk tinédzserként kezdenek írni. Felnőttekkel kapcsolatban nincs ennyi
tapasztalatom, de ha az a bizonyos felnőtt nem olvasott sok kifinomult stílusú
és szerkezeti felépítésű művet az előtt, hogy írásra adta volna a fejét, úgy
gondolom, a kezdő szárnypróbálgatások náluk is teljesen megszokottak.
Ettől
nem kell megijedni, senki sem születik profinak, ezt is meg kell tanulni, és
ennek megvannak a lépései szép sorjában. (A lépések sorrendje nem feltétlenül
egyezik mindenkinél, én a szerintem
ideális sorrendet vázolom fel, amit egy kezdőnek követnie érdemes.)
Először
a helyesírásunkat kell alaposan helyretenni, mert annál nincs kiábrándítóbb,
amikor egy író nem tudja helyesen alkalmazni azt a nyelvet, amin ír. Ebben a
témakörben ez a blog csak részleges segítséget fog nyújtani, tehát ha nem jó a
helyesírásod, szerezz egy kéziszótárt, vagy keress egyet az interneten, és
kezdd el rászoktatni magad a helyes írásmódra és írásjelhasználatra.
A
második lépés a formai helyesírás – ez alatt az írásjelek helyes használatát
értem, de a számítógépes szerkesztési (csinosítási) módokat is ide sorolhatjuk.
Szerencsére a mai szövegszerkesztő programok, mint például a Word, a hétköznapi
használathoz elég rugalmas és könnyen szerkeszthető. Bár kiadásra kész könyvet
nem lehet benne szerkeszteni, de az nem is az író dolga, hanem a
kiadványszerkesztőé – viszont beállíthatjuk, hogy hasonlítson egy kiadásra kész
könyvre, ami sok motivációt adhat írás közben. :)
A
harmadik lépés a szókincs bővítése és az írói stílus keresgélése. Miután már jó
pár oldalt teleírtunk a történeteinkkel, a stílusunk lassacskán magától kezd
körvonalazódni, később viszont, amíg kellően erőssé nem válik ez a stílus, oda
kell figyelni rá, hogy ne csapongjon.
A
negyedik lépés, amit az összes többi lépéssel egyidejűleg kell fejlesztenünk,
az a történetvezetés képessége, és ez nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik.
Ahhoz, hogy a történet, amit írunk logikus és egyben izgalmas, sőt mi több
értelmes is legyen, az rengeteg gyakorlást igényel, és ennek az alapjait már a
kezdő státuszunkban megéri lefektetni. Nem kötelező, írhatunk vicces
semmiségekről is, de ha olyan álmokat dédelgetünk, hogy egyszer majd nagyot
alkotunk, akkor mindenképpen megéri időben elkezdeni az odafigyelést.
A kezdők se értsenek félre: a fentiekkel nem azt szerettem volna
kifejezni, hogy írni komoly és nehéz dolog, mert sok-sok éve tapasztalom, hogy
írni igenis jó móka, szerintem az egyik legszórakoztatóbb hobbi, amit csak
választhat az ember. De fejlődni lehet szórakoztató módon is, de fél szemmel
mindig oda kell figyelni arra is, hogy mit csinálunk, különben elzüllik a
„gyermek”, és azt nagyon kellemetlen és időigényes utólag kijavítani – már ha egyáltalán megéri a
fáradtság.
Írjunk úgy, hogy jól szórakozzunk, de később is szórakoztató
legyen visszaolvasni, amit írtunk. Legyen ez a fő elvetek, és ezzel a
gondolattal alkossatok valami nagyot és szépet a jövőben. :)
Sok sikert minden
kezdőnek és haladónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése